1989, a ferdület éve
Ezt az évet, január 21-én egy IG terepversennyel kezdtük. A rajban[62] voltak újoncok is és öreg „rókák” is. Nem nagyon lehetett bennünket megállítani. Ismét az első helyet szereztük meg. Ekkor is volt lövészet, elmélet, alaki, elsősegélynyújtás, stb… Szinte „unalmas” volt már a dolog. Egy hét múlva aztán az élet adott feladatokat, amik eltértek a kiképzési tervtől. 1989.január 28-án 4 óra 55-kor földrengés rázta meg a Vasi Hegyhátat. A 4,5-ös erősségű rengés központja Bérbaltavár községben volt. Már másnap, egy kölcsön kapott Barkas mikrobusszal indultunk segíteni a helyreállításban. A faluba érve a tanácsra mentünk. Ott jelentkeztünk a védelmi törzsnél. Azt a feladatot kaptuk, hogy a megsérült tetőkről a balesetveszélyes cserepeket szórjuk le, cseréljük ki épekre és próbáljuk felmérni a helyzetet a tetőkön. Több kéményt már lebontottak a tűzoltók, mert lezuhanhattak volna, összezúzva a tetőcserepeket, veszélyeztetve az alul járkálókat. Három járőrben dolgoztunk. Végül, ami rajtunk múlott, azt megtettük.[63] Nem gondoltuk, hogy a Vas Népe cikke után politikai vitákban érvként használják munkánkat, de ez, végül is lényegtelen. A lényeges, amit tettünk!
Március 18-án lezajlott a 4. Kovács Margit Emlékverseny. Itt is sok IG-sünk vett részt és több leszerelt, más szakos ÚG -sünk is részt kért ebből a feladatból.
Amint a párt, úgy ifjúsági szervezete, a KISZ is feloszlott, átalakult. Az Ifjú Gárda már kezdett teherré válni a refomkommunistáknak, s bár, április 2-3-án, összehívták az Ifjú Gárda I. / és egyben utolsó / Országos Értekezletét, Tatán, itt már menthetetlen volt a gárda. Mi igazán a bőrünkön éreztük, mit jelent az a kifejezés „ellehetetlenülés”.
Június 3-4-én került megrendezésre Vépen, az Ifjú Gárda 15. és egyben utolsó megyei szemléje. Itt rajunk egy eléggé szedett-vedett szakaszba „bedarálva” szerepelt. Nem alegység-szinten, hanem egyénileg kellett helytállnia gárdistáinknak. Itt már lazuló fegyelem érződött. A rendezéskor alapvető hibákat vétettek a szervezők. (A zászlót pl.: az Internacionálé[64]alatt hozták be, ellenkezve minden alaki szabállyal.) Végül a harmadik helyezés lett a vasvári szakaszé, melynek felét a mi alegységünk alkotta.
Időközben egyre élesebb politikai támadások kereszttűzébe kerül gárdánk is, a Munkásőrség is. Rengeteg, igaztalan vád fogalmazódott meg és hangzott el a nyár folyamán s ezekre az országos parancsnokságoknak sem, a megfelelő pártfórumoknak sem volt válaszuk. (Az országos parancsnoktól csak egy langyos, gyenge nyilatkozatra tellett, amiben megpróbálta magyarázni a bizonyítványt.) Így a mi kis csapatunk is védtelenné vált. Ez év október 23-án az Országgyűlés, a XXX. számú törvénnyel, jogutód nélkül, megszüntette a Munkásőrséget. Jórészt nem bukásként, hanem árulásként éltük meg ezt a folyamatot, hisz minden, amit addig tettünk törvényes volt s nem kellett szégyenkeznünk semmiért. Mégis, engedve a felfokozott hangulatnak, abbahagytuk.
1990 tavaszán még megrendeztük az ÚG -seknek az V. Kovács Margit versenyt. Itt már csak helyi csapatok vettek részt. A cél, a községtől északra fekvő egykori szilvaaszaló helyén álló kéménynél volt. Ez volt a gersekaráti Ifjú Gárda alegység hattyúdala.
Abbahagytuk…de most, 14 esztendő távolából is, azok, akik részt vettek rajunk bármelyik akciójában, táborozásában, versenyén, a „nem volt az rossz” hangulatával gondolnak vissza a „MI IDŐNK[65]”-re.
… mindazoknak, akik idejüket, ragaszkodásukat, hűségüket, tudásukat és álmaikat adták a Gersekaráton, 1985 - 90 között szerveződött Ifjú Gárda alegységhez, működésében részt vettek, vagy, annak munkájához – azt, bármi módon segítve – hozzájárultak.
Végszó:
- avagy idézet, a témára-
„LEGYEK LÁNDZSA, VÁGJANAK SZIKLÁBA, HA KELL, DE SZ*RBA NE MÁRTSANAK!”
/Moldova György/
[62] Pintér György rpk., Baumgartner Zsolt, Buda Gábor, Deáki Hajnalka, Esses Tamás, Hencsei Zoltán, Nagy István, Tuboly Erika,
[63]Pintér György rpk., Baumgartner Attila, Baumgartner Zsolt, Esses Tamás, Hencsei Zoltán, Tóth László, ÚG vpk/ Körmend/, Vörös Béla,
[64] Az Internacionálé, a kommunista mozgalom nemzetközi indulója, himnusza volt. „Föl, föl, ti rabjai a Földnek…”
[65] Hivatkozás Zorán, „Az én időmben” című dalára
