A változások éve

A ’83-as esztendő nem hagyta, hogy unatkozzunk. 1983. szeptember 29-én a Fegyveres Erők Napján a körmendi munkásőrök segítségével „rókavadászaton” vett részt a csapat minden úttörője. Este pedig a falu ünnepélyen virággal köszöntöttük a falu munkásőreit. Novemberben a KMP megalakulása emlékére rendeztek túrát Körmenden. Időközben elterjedt, hogy 1984. január1-től a körmendi járás[21]megszűnik és falunk Vasvár frissen kialakított „város” környékéhez kerül. Ez minden tekintetben visszafejlődés volt. Igaz ugyan, hogy Vasvár kétszer olyan közel van, mint Körmend, de kb. ennyi az összes előnye. Ez a város csaknem 3000 főnyi lakosával az Alföldön nagyközség sem lehetne, itt azonban a felső vezetés várost álmodott a Hegyhát szívébe. Egy ilyen váltás akkor azt is jelentette, hogy az új állami szervezet mellé új párt, tömegszervezeti és népfrontos[22]apparátus is kialakításra kerül. Miután 1969-óta nem voltak ilyen szintű szervezetek Vasváron, nagy volt az esélye annak, hogy a máshonnan kikopott káderek telephelyévé válik körzetünk. A másik lehetőség, hogy helyi erőkkel töltik fel a meglévő helyeket. Ez tűnt a kevésbé rossz megoldásnak. Ezek az emberek kötődnek a városhoz vagy környékéhez, de nincs áttekintésük nagyobb terület vezetéséhez. Ráadásul Körmenden már kikönyököltük a helyünket, ismerték, megbecsülték eredményeinket. Itt meg semmi! Most mindez oda. Kezdhetünk mindent előröl. Nekünk ráadásul volt más, fontos feladatunk is. Elkezdtük úttörőcsapatunk átszervezését. Hogy érthető legyen a változtatás lényege, lássuk, milyen volt egy átlagos úttörőcsapat felépítése:

- A csapat rajokból, a rajok őrsökből álltak. Eddig jó, csakhogy a rajok az iskola osztályai szerint szerveződtek, élükön az osztályfőnök állt, mint rajvezető. Alapvetően rajtuk múlt, hogy az őrsök, ahol a legtöbb feladatot megoldották, milyen alapon szerveződnek. Általában vagy rábízta a gyerekekre – s ez volt a jobbik eset – vagy az osztályban elfoglalt hely alapján kialakítottak az ”ablak felőli” padsorból egy őrsöt, és az „ajtó felőli”-ből egy másikat. Esetleg a fiúk egyet a lányok egy másikat. Az őrsök élén saját korosztályú, a kisdobosoknál,[23]felső tagozatos úttörő volt az őrsvezető. Még volt egy alapvető probléma. Papíron az úttörő illetve 10 éves korig a kisdobos tagság önkéntes volt, de nagyon ritka volt, hogy valaki nem lett a Magyar Úttörők Szövetségének tagja. Az önkéntesség ez a hiánya volt az, ami hosszú távon szétzüllesztette ezt a szervezetet is.

- Ezt a rendszert, ami egyébként jól működtethető volt, de nem működött jól, akartuk átalakítani. Ekkor már harmadik éve voltam a gersekaráti 1746. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat csapatvezetője.

- A változtatás alapjául az szolgált, hogy a gyerekek hadd válasszák meg önként:

Kilián[25] - körökkel. ) Három ilyen csoport is működött az iskolában és

- Így volt példa arra, amit akartunk. Ne kötődjenek a gyerekek csak az osztályukhoz, legyen több osztály tanulóiból több vegyes életkorú közösség, ennek a közösségnek legyen sajátos, csak rá jellemző tevékenységi köre.

- Azzal, hogy elválasztottuk a rajokat az osztályoktól, elválasztottuk az osztályfőnököktől is. Ettől kezdve nem volt szükségszerű, hogy az osztályfőnök rajvezető is legyen. Önként jelentkező felnőttekkel oldottuk meg ezeket a feladatokat. A rajokat szakrajoknak neveztük el, hiszen több és más feladatuk volt, mint egy hagyományos osztály-rajnak.

- Az új közösségek saját hagyomány és szimbólumrendszerrel egyéníthették magukat ezzel is erősítve az együvé tartozást a gyerekekben. Így a munkásőr ÚG alegység /szakraj tagjai nem fehér, hanem drapp „tábori” inget viseltek, vörös nyakkendőjük egyik keskeny sarkán fekete gyászcsíkot viseltek, az ing jobb karjára, pirossal felhímezve a csapat száma: 1746, alatta a szakasz és a raj száma, az ing bal vállán saját tervezésű, az első időszakban kézzel hímzett karjelvényt hordtak, de 1984/85-ös mozgalmi évtől a próbát tett gárdisták a – később 85M.-nek elnevezett, gyári karjelvényt használták. Az ing gallérján kék posztó parolit viseltek és 64M. munkásőr sapkát elején ötágú vörös csillaggal. Később a jelzésrendszer bővült kitüntetési csíkokkal, a bal zseben, versenyek szintjét, jelcsíkokkal a bal karon, a jobb zseben a különféle táborok jeleit viselhette, aki járt ilyen helyen. Mindehhez úttörő derékszíj dukált. Létezett ünnepi ing is, ami fehér volt. Ezt azonban nagyon ritkán hordtuk, így ki is ment a „ divat”-ból. Szóval adtunk a formának rendesen. Ezek mellé, 1987-ben a Hadtörténeti Múzeumból kaptunk két AKM-63[26] gépkarabélyt – persze – hatástalanított állapotban. Ezeket aztán felhasználtuk a fegyvertechnikai kiképzéseken és díszőrségek alkalmából. Ennek köszönhetően a fegyverismereti feladatokban verhetetlenek voltunk. Később ez a gyűjtemény bővült a Munkásőrség fóti bázisáról származó PPS-41 „dobtáras” géppisztoly oktató változatával.

Lezajlott az R-19-65-84 jelű, országos úttörő akció. Ez a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 65. évfordulója jegyében zajlott.Ennek során nagyszabású ÚG-s fogadalomtétel zajlott a karátföldi iskola udvarán. A lőkiképzések helyszíne a karátföldi iskola padlása lett, a tereptan és terepen való mozgás helye a Csonka-domb lett.. Eléggé „vadnyugati” körülmények között folyt a kiképzés. Megtartottuk, hagyományos kerékpártúránkat Nemesmedvesre. Az április 27-i, vasvári, városi ÚG – szemlén másodikak lettünk, mert az egyik gárdistánk nem volt hajlandó a – szerinte – sáros kúszófolyosón átmenni. Imába foglaltuk Horváth Gyuszi nevét. Mindettől függetlenül folyt tovább a kiképzés. A hagyományos honvédelmi napon ismét a munkásőrök, de most a helyiek segítettek. Ekkor már a szombathelyi „Magyar László[27]” munkásőr-egység illetékességében voltunk, a már említett, járások megszüntetése miatt. A megyei versenyről nem sok adat maradt fenn. Valószínűleg, nélkülünk tartották meg. Nyáron táborok voltak, Bajánsenyén, Apáton. Összességében „szürke” év volt.

Első napunk berendezkedéssel telt el. Az ünnepélyes tábornyitást majdnem túlszerveztük. Díszőrség, zászló, meg minden volt, de aki azt a zászlót felvonja, az nem! Az esti nyugalomnak a Kodály Zoltán rajnál a bolhák voltak a gátjai. Esti programként az őrsök bemutatkozó műsora és JENŐ Disco volt.

A második napon meglátogattuk a határőrsöt. Itt a katonák kutya-bemutatót, lovaglást tartottak nekünk. A határőröket meglepte a srácok fegyver-szerelési gyakorlata. Ezután a határátkelőhöz mentünk ki. Itt megnézhettük, hogyan folyik egy beléptetés. /A szomszédos ország akkor még Jugoszlávia volt./ Délután faluismereti portya volt. A CIMEA-raj,a plébániára, a Kodály-raj, a Műv. Ház-ba, a Kovács Margit-raj, a könyvtárba ment / volna, ha a könyvtárost megtalálták volna ./ Este a „Csak semmi pánik” c. filmet néztük meg.

A harmadik napon, délelőtt szabadon választott foglalkozással telt el az idő. A gárdisták gránátdobással múlatták az időt. Itt „készült” napi veszteség. Az egyik gránát beszakított egy fáskamra tetőt. Délután gyalogtúra volt Őriszentpéterre. Moziban voltunk. A „Három fivér” c. pusztítóan unalmas film-alkotást néztük meg. Közben Kondora Lali összeütközésbe került néhány „HVCS” / helybeli vagány csávó /-val. .A HVCS-k azt hitték, Lali egyedül van. Készülődtek, hogy megverik. Amikor aztán a film után negyvened magával találták szemközt magukat, már nem is voltak olyan erősek.

A negyedik reggel fegyelmi dolgokat kellett megtárgyalni. Az éjszakai szolgálatot adó gárdisták, a riasztó céllal tartott légpuskákból lövéseket adtak le. / Csak hangjuk volt, de az, nagy az éjszakai csendben. / Végül az egyikük hazament, a másik vállalta a büntetését. Délután, Kercaszomor[28]ra a kempingbe mentünk Ott főztünk, bográcsban. Ezután, visszaérkezve, az esti karneválra készültünk. Legnagyobb sikere a Z’ZI Labor Háromi Janicsákjának és a féllábú táncosnőnek / Baumgartner A. /volt. Éjjel az egyik lányhoz orvost kellett hívni. Egy másiknak az orrvérzését kellett elállítani. Ja, 13-a volt!

Az ötödik napon elmentünk a menetrendszerű busszal kirándulni. Volt, akinek nem tetszett a stílusunk és lebunkózott bennünket. Az ő tiszteletére elénekeltük a „Ha jól tülekszel…” című nótánkat. Jártunk fazekas műhelyben s volt, aki megpróbálkozhatott az agyagozás ősi mesterségével is. Közben panaszkodtak a helybeliek, hogy levertük a frissen festett falat. Ami igaz, az igaz… de Farkas Gyöngyi rendbe tette. Így, amikor az iskola igazgatója bejött ellenőrizni, nem találta meg a rongálást. Délután még pingpong verseny is volt. Este még Berzai Andi szájkiütéseihez kellett orvosságot szereznünk. A református lelkésztől kaptunk.

A hatodik napon vendégeket kaptunk. Három gersekaráti munkásőr jött látogatóba hozzánk. Persze, mondanom sem kell, nem üres kézzel érkeztek. A Škoda csomagtartója tele volt a bemutatóhoz szükséges fegyverekkel. Még golyószórót is hoztak. No, meg vaklőszert. Így lőttünk is. Délután CIMEA[29]- vetélkedő volt. Egy elég zilált zászlólevonás után befejeztük ezt a napot is. Éjszaka riadó volt. Két „beépített” határsértőt fogtunk el, nagy dérrel dúrral. A szomszédok frászt kaptak. Nem szokták az ilyesmit!

Az utolsó nap sem volt eseménytelen. Túráztunk Őribe és Szalafőre. Megnéztük az Árpádkori templomot, Veleméren és a szalafői, kerített házat. Aztán futás a buszhoz. Kár volt! Nem jött sem akkor, sem később. Végül egy olyan utat választottunk, ami a határ mentén húzódott. Ide viszont, az akkori szabályok értelmében határmegközelítési engedély kellett volna. Egy módon lehetett ezt kikerülni, ha határőr kíséretet kérünk. Mire ez sikerült, bejött egy busz és a csapatot elvitte Őriig. Végül mindenki szerencsésen hazaért. A záró tábortűzhöz volt elég emlék. Még torta is került elő. Igaz, hogy a mélyhűtőben úgy megfagyott, hogy baltával kellett megszegni.

Ősszel folytattuk tovább a kiképzéseket. Október 13-án Körmenden megrendezték az „ Egy napig katona voltan” elnevezésű versenyt. Itt IG-s alegységek mellett mi is versenyeztünk. Eléggé lenéztek bennünket. Ágyazni kellett, fegyvert szerelni, „kanálgéppel” enni, miután felnyitottuk a hozzá tartozó konzervbontóval, a konzervet. Nyertünk. 20-án pedig szakraj-túra volt a Néma Völgybe. A következő évi téli túrán – ez már 1985 február 16-án! – két rajunk[30] vett részt. Az „öregebbek”-ből álló 1. raj kiválót lőtt.

[21] járás: I. István ideje óta létező közigazgatási egységek elnevezése Magyarországon, 1984-ben szűntek meg.

[22] népfront a Hazafias Népfront ( HNF ) az MSZMP-t támogató tömegmozgalom elnevezése. Ennek segítségével lehetett befolyásolni a párt közvetlen irányítása alá nem tartozó személyeket, szervezeteket.

[23] kisdobosok: A Magyar Úttörők Szövetségének legifjabb tagjai, 6-10 év közöttiek. Ők kék nyakkendőt viseltek, míg az úttörők vöröset.

[24] KISZ= a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ismert elnevezése, melybe 14 éves kortól vehettek fel tagokat. Előfeltétele volt az MSZMP tagsághoz.

[25] Kilián –kör: Kilián / Killián?/ György, magyar királyi vadászpilóta, kommunista mártírról elnevezett, a KISZ-tagságot előkészítő, foglalkozás-sorozat neve a középiskolákban a ’70-es évek közepétől. Nevét még a szolnoki, repülőtiszti főiskola is viselte Kilián György Repülőműszaki Főiskolaként.

[26] AKM-63: a Kalasnyikov /AK-47/ gépkarabély továbbfejlesztett, magyar gyártmányú változata. Ezt a típust rendszeresítették a Munkásőrségben is.

[27] Magyar László, a szombathelyi városi munkásőregység névadója, az 1956-ban a Rádiót védelmező ÁVH-s csoport parancsnoka volt. A felkelők megölték.

[28] Kercaszomor hazánk egyetlen olyan faluja, ahol trianoni békeszerződés után a helyiek fegyverrel szálltak szembe a bevonuló szerb erőkkel.

[29] CIMEA a Gyermek- és Serdülőkorúak Szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége, központja akkor Budapest volt.

[30] 1. raj:Baumgartner Zsolt, Esses Tamás, Herczeg Gábor, Kondora László, Szép Zsolt rpk., Tóth Lajos, 2. raj: Berzai Andrea, Boros Mária, Czupi Ildikó rpk., Deáki Hajnalka, Lóki Zsolt, Mihályfi János, Deáki Gyöngyi szkpk.-h.,