Az első sikerek

- 1983 –

            A két vereség és a közös veszteség – ne felejtsük, az akkori ÚG-sek számára Kovács Margit, élő személyiség volt, nem évszázadok óta csak emlék nemzeti hős – összekovácsolta kis közösségünket.

Elsősorban nem a politikai elkötelezettség, hanem a közös érdeklődés, az ismerős környezet indította útjára a munkásőr szakirányultságot. Az iskolánk körzetét alkotó három település csaknem egy komplett szakasznyi munkásőrt adott a körmendi, később a szombathelyi egység állományába. A munkásőrök, pedig jórészt úttörőink szülei voltak. Ismerték egymást, apák és fiúk, rokonok, szomszédok. Ilyen környezetben, ráadásul egy olyan parancsnoksággal, mint a körmendi Brodorics Ferenc zászlóaljé, nem bizonyult bonyolult dolognak szinte semmi, ami szakmai támogatást igényelt. Nem utolsó sorban, körmendi lévén én is kiismertem magam a különféle szervezetek helyi szintjein. Így könnyű volt az MHSZ-től[10] lőszert, fegyvert beszerezni a légpuskás lövészetekhez.  Be is indult szeptembertől a kiképzés. Deáki Margit – elballagott - rpk. Helyére unokahúga Deáki Margit Gyöngyi került a versenyraj élére.

Maga a raj is megváltozott. Lényegesen többen lettünk. Kiképzéseinket a karátföldi iskola udvarán és az iskola mögötti Csonka – dombon tartottuk. ’82 szeptemberében ismét megrendeztük a Fegyveres Erők Napját, ismét, munkásőri segítséggel. Kezdtek kialakulni az alakias formák. November 20-án, a KMP megalakulásának évfordulójára szervezett akadályversenyen vettünk részt. Ráadásul a Munkásőrségtől kaptunk a raktárakban álló, de már az akkori öltözködési szabályoknak meg nem felelő 64.M sapkákat. Ami értékessé tette ezeket, hogy nem vették le róluk a csillagot. Ezzel mintegy elismerték összetartozásunkat - holott ennek semmiféle írott, szabályokban rögzített alapja nem volt. ( Éppen ettől az évtől, 1983-tól, változott meg a MÚSZ Alapszabálya. Az eddigi „ A Magyar Úttörők Szövetsége az MSZMP gyermekszervezete.” helyett„ A Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete.” lettünk. )

Az új összetételű rajok –mert már kettő volt – felváltva jártak kiképzésre. /Valahogy ez az elnevezés ivódott be a köztudatba. / Sokat gyakoroltuk a lehetséges feladatokat. Volt olyan, amikor 12 ezer lőszert lőttünk el egyetlen hét alatt. Olyan egyéniségek bontakoztak ki itt, mint Kondora Lajos „nagy Kojak”, Ferenczy Norbert, Baumgartner Attila, Deáki Imre vagy az új versenyraj parancsnok Deáki Gyöngyi. A 2. raj , az újoncok pedig „kis Kojak” azaz Kondora Laci, Baumgartner Zsolt, Nagy Pista reményekre adtak okot, a szakasz jövőjét illetően. A fogadalomtétel után Deáki Gyöngyi mondta el mindazt, amit, akkor tudni kellett. A program nem volt unalmas. 1983. március 30[11]-án lezajlott az első gárdista fogadalomtétel. Ezen részt vettek a község vezetői: Boros Istvánné tanácselnök, Hári Antal a Petőfi Mgtsz elnöke és Boros Pál az MSZMP helyi titkára, valamint Péterdi Zsuzsanna az általános iskola igazgatója. A fogadalom szövege a következő volt:

 

Én, … gárdista egységünk zászlaja, vezetőim és elvtársaim előtt fogadom, hogy a Gárda szabályait betartom és betartatom, elsajátítom mindazt, amit a munkásőr úttörő gárdistának tudni kell. Fogadom, hogy ezzel a tudással nem élek vissza. Ha fogadalmamat megszegném, társaim ítélete sújtson a törvény szerint.” 

 Sokat túráztunk. Részt vettünk a körmendi, területi KISZ által a Vörös Hadsereg Napjára[12] ( február 23.) kiírt terepversenyen, ahol IG-s rajok között lettünk másodikak. Körmenden jártunk a „Forradalmi Szerenád[13]”-on. Majd Nemesmedvesen[14] vettünk részt az évi rendes felszabadulás napi túrán. Ismét megmásztuk az emlékmű T-34-est. Többször vendégül láttuk a körmendi Brodorics Ferenc[15] zászlóalj parancsnokait és munkásőreit. Az általuk vezetett foglalkozásokat a magas szakmai színvonal és a humor jellemezte. Április 28-án egy csoportunk részt vett a körmendi városi UHV / UHLK[16] versenyen. Itt, ekkor csak egy egyéni 3. helyre futotta ( Deáki Imre ). Az UHV csapat: Baumgartner Attila, Deáki Imre, Domján Katalin, Görcsi Erika, az UHLK csapat: Deáki Gyöngyi, Ferenczy Norbert, Gerencsér Norbert, Mozsár Andrea összeállítású volt. Erős két hét múlva, május 14-én,  versenyrajunk[17] elindult Körmendre. Itt került megrendezésre a területi ÚG-szemle, a határőr laktanyában. Gyönyörű májusi nap volt. A laktanya kilobogózva várta azt a csaknem húsz IG és ÚG rajt, amely Körmend és Szentgotthárd környékéről érkezett erre a versenyre. Nos, a nagy készülődés mellett volt időnk felkészülni az itteni ellenfelekből. Leginkább veszélyesnek látszottak a körmendi 504.sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat gárdistái. Molnár Laci a cipőgyári szakasz rpk-ja volt a felkészítőjük. Alakiban esélyük sem volt velünk szemben. Ennek ellenére vagy épp ezért kijött belőlük a kisvárosok lakóinak lenézése a „vidéki parasztok” iránt. Nem vettek komolyan bennünket. Mi nem válaszoltunk semmiféle szövegre. A varázsige az volt, „Majd a végén meglátjuk!” Elindult a raj. Énekelve! Alakzatban, kibontott zászlóval. Látványnak sem volt közönséges a dolog! Jöttek a különféle akadályok. Gránátdobás, kúszó folyosó, akadálypálya, lövészet, elsősegélynyújtás, tájékozódás terepen, elméleti tesztek s ami a csúcs és a későbbiekben a raj specialitása lett – a fegyvertechnika. Itt nagy „Kojak” 17 másodperc alatt szedte szét és rakta össze az AK-47 gépkarabélyt. Az állomásvezető határőr őrmester nem hitt a szemének. / Határőröknek a szintidő 40 másodperc volt. / Nem szokott az ilyesmihez! Végezetül a kellemes kb. 3 km-es táv legtávolabbi pontjáról az induláskor leírt külsőségekkel jött vissza a társaság. 102 pontunk lett. Minden részeredményünket „Kiváló”-nak értékelte a zsűri. A célba érkezés után letelepedtünk a kerítés mellé. Ide jött a körmendi ÚG-sek segítője, az előbb említett Molnár Laci. Nagyon büszke volt a rajára. Joggal. Hiszen 99 pontot szereztek. Ez pedig nagyon szép eredmény volt. A mi pontszámunkat nem közöltem vele. Hadd örüljön még egy picit! Ő meg vigasztalgatott bennünket, hogy: „ A kezdőknek nem mehet elsőre. Majd egy pár év múlva beérik az eredmény…” Néhány perc múlva felsorakoztunk a Hősök Falával szemben. Minden rendes laktanyában volt ilyen. Ezen a falon fényképes emlék volt minden, az ebben a laktanyában szolgált és szolgálata alatt hősi halált halt katona emlékére. Csak díszlépésben szabadott elmenni előtte! Nos, ezzel a fallal szemben álltak fel a versenyző rajok. Szokás szerint hátulról kezdték az eredmények sorolását. A harmadik helyezett hirdetése után gárdistáink között jelentőségteljes pillantásokat lehetett megfigyelni. Az 504-esek csak forgolódtak. „Vajon kit nem mondtak még?” Ekkor elhangzott: „ Második helyezést ért el, 99 ponttal, a körmendi 504. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat ÚG raja.” Az, hogy ezek után még nem tört ki az üvöltés, a fegyelem számlájára írható. Végül kihirdették azt, amire több, mint egy éve keményen készültünk: „102 ponttal első a gersekaráti Kovács Margit munkásőr ÚG raj.” Ez győzelem volt a javából. Nagyon kellett már és nagyon megérdemeltük! Ebben az évben nyerte el a munkásőr ÚG-szakasz először a „Kiváló” címet. Ekkor már tudtam, a gárda életben marad. Ráadásul valamilyen ok miatt ebben az évben nem rendeztek megyei szemlét, így rajunk augusztus közepén eljutott Zánkára[18], az országos szemlére. Itt a sok jó program mellett látszott, hogy felsőbb szinteken, nem nagyon tudják, mit is tudnak gárdistáink. Újdonságként próbálták nekik bemutatni az AMP[19]-t. Ha-ha-ha! Volt hajózás is, a Balatonon, és tűzijáték is. Az apátistvánfalvi táborban is volt gárdistánk, Czupi Ildi, aki később rajparancsnoki feladatokat látott el. A téli szünetben néhányan vezetőképző táborba utaztunk Mikosd-pusztára. Az itteni kastély adott otthon a tábornak.

[10] Magyar Honvédelmi Szövetség, a katonai előképzés és a technikai sportok szervezője volt. Jogutódja ma a MTTSZ.

[11] 1945. március 31-én szabadult fel Gersekarát, azaz, akkor vonultak innen vissza a németek és értek  ide a szovjetek.

[12] 1918 február 23-án Pszkov  és  Narva között – Oroszországban – a frissen megalakult  Vörös Hadsereg legyőzte a támadó német császári csapatokat. Ez a nap a Szovjetunióban és fegyveres kötődésű baloldali szervezetekben ünnep volt.

[13] A „Forradalmi Szerenád” 1919-ben, a fehér tisztek ablaka alatt az „Internacionálé”-t éneklő iparos legények emlékére, minden év március 21-én, Körmenden megrendezett középiskolai kórustalálkozó volt. Állítólag volt családi kapcsolat is az egyik szerenádozó és a Pintér –család között.

[14] Nemesmedves volt – az akkori adatok szerint az utolsó olyan lakott hely, amelyről a nácikat kiűzték a II. világháború idején, 1945. április 4-én. Április 4. állami ünnep volt 1989 előtt. A felszabadulás ünnepe.

[15] Az 1956-os harcokban, a Rádiónál, a felkelők által megölt ÁVH-s tisztek egyike. Ő lett a körmendi munkásőr zászlóalj névadója.

[16] UHLK: Úttörő Honvédelmi Lövészkupa

[17] Deáki Margit Gyöngyi rpk., Baumgartner Attila, Domján Katalin, Ferenczy Norbert, Görcsi Csaba, Hári János, Mozsár Andrea, Deáki Imre, Deáki Margit szkpk-h.

[18] Zánkán volt a Balatoni Úttörőváros (BÚV), ahol 2000 úttörő nyaralhatott egy időben. Jelenleg itt működik a Zánkai Szabadidő Centrum.

[19] AMP: magyar  gyártmányú, puskagránát kilövésére is alkalmas, géppisztoly. Teljes típusjele: AMP-65. Minden munkásőr rajban egy lövész volt ilyennel felszerelve.

 

 

előző fejezet

következő fejezet

Vissza a Mondhatsz bármit... oldalra

Vissza a főoldalra