Az 1987/88-as mozgalmi év

„… már vállig ért a szép jövő…”

            A tanév beköszöntével kezdődött megszokott feladatsor. A Fegyveres Erők Napján idén is bemutató volt és terepverseny. Délután úttörőavatás zajlott. Este pedig ahogy más években, köszöntöttük a munkásőröket.

            Szeptember 12-én harci túrát szerveztünk a Néma Völgybe.[38] Főztünk és felkészültünk a továbbiakra. Hazafelé, még a zalai oldalon tüzet észleltünk. Miután a helyszínre értünk, derült ki, hogy erdei munkások, az átlagnál nagyobb tüzéről van csak szó.

            Október 3-án gyalogtúrát hajtottunk végre Vasvárra. Itt megnéztük a „Rögtön jövök!” feliratú, múzeumot és a Békeházat. Hazafelé időutazást játszottunk, Willy Fogg-al. Megjelent a „GÁRDISTA” következő száma. Október 6-án a hagyományos díszőrség állt fel a csapatfalnál, az aradi vértanuk tiszteletére.

            Október 30-án édesapám jött s tartott a társulatnak szép, vetítettképes előadást Finnországról.

            November 7.[39]megünneplésére, mivel kerek évforduló volt, egy nagyobb szabású programot szerveztünk, ami az „Októberi Vihar” nevet kapta. Lejátszottuk a történteket. Ennek keretén belül tűztük ki a kötelező vörös és nemzetiszínű zászlókat a középületekre. Végül, a Téli Palotának kinevezett iskola épületet kellett számháborúban elfoglalni. Az ott elrejtett zászló kitűzése Takács Attilának sikerült. A november végi szakaszgyűlésen ismét köszöntöttük az egybegyűlteket.

            Decemberben eljutottunk a szombathelyi Magyar László munkásőregység parancsnokságára. Itt Soós Tibor, parancsnok fogadott bennünket. Jártunk a kiképző termekben is, a fegyverraktárakban is.

Decemberben eljött a Télapó /leánykori nevén, a Mikulás /. A nehezen induló disco helyett DA-DE játékoztunk. A versenyt Boros Pityu nyerte meg 72 ponttal. 19-én két gárdistánk, Nagy Éva és Tuboly Tímea vett részt a megyei úttörő karácsonyon. (Itt, a büfében, akkor került egy liter kóla annyiba, mint most 2003-ban a boltokban kettő! / A karácsonyi szünet előtti nap délutánján ÚG-karácsonyt szerveztek Tuboly Era és Boros Marcsi. Járdaházi Tamás vállalta a Jézuska szerepét. Két csapatunk, a „Torzonborzok” és a „Névtelenek” vetélkedtek egyet.

Januártól a CIMEA - vetélkedőre készültünk. Majd ellátogattunk a körmendi tűzoltó- majd a határőr laktanyába. 21-én tábortalálkozó volt Vasváron, a nyári tábor résztvevőinek. Nagy Éva és Tuboly Timi mentek el oda. Sikeres kiállításunk volt a CIMEA kiválasztott országainak gyermek szervezeteiről.

Február 19-én került megrendezésre a csapat karnevál. Sok érdekes és szép jelmezt láthattunk. Időközben elkezdtük a „Postakommandó” szervezését. Erre az akciónkra március 11-12-én került sor.

Postakommandó

A Soproni Posta Igazgatóságtól kértünk és kaptunk engedélyt egy érdekes akcióra. Ennek lényege az volt, hogy egy – Gersekaráton feladott – levelet akartunk végigkísérni a kikézbesítésig. Március 11-én,  délután indultunk, miután Újkígyósra feladott, ajánlott levelünket a postazsákba berakták. Szombathelyig nem volt semmi érdekes. Egy szolgálati Ladával mentünk a 2.postához, az állomás mellé. Itt megnéztük, hogyan rakják össze az „utazó” szállítmányt- ezek a Vas megyén kívülre menő küldemények – és viszik át a sárga bádogzászlóval megjelölt, kék postakocsihoz. No, az érdekességek itt kezdődtek. Földi halandó, engedély nélkül, nem léphet ilyen kocsiba. Ez végül is, egy mozgó postahivatal. Van felvételi pult, osztályozás és raktár is. Ebből nagyon érdekes az osztályozó volt. Itt kisebb rekeszekre osztott polc látható. Rajta, minden fakk fölött számok 1000-9000-ig. Ezek a postai irányítószámok csoportjai. A postások pedig ezekbe a fakkokba szórják be az azonos irányítószámmal jelölt leveleket. Ez van az osztályozó végén. Közepén egy nagy osztályozó asztal. Ennek alja rácsos. Egy pedál lenyomásával ki lehet nyitni az alján egy csapóajtót, s az így  keletkezett szívóhatás mintegy „portalanítja” a leveleket. Egy óra múlva , Veszprémnél kapjuk az ottani utazó szállítmányt. Logikusan Székesfehérvárról jönne a következő, de nem! Végül, úgy éjfél körül beértünk a Keleti pályaudvarra. Itt már várt bennünket a posta autója. Nagyon kevés időnk volt elérni a Nyugatiból induló postavonatot. Ilyen rohanást még nem láttam. Nem hiszem, hogy volt olyan szabály, amit ne hágtunk volna át abban a bő negyed órában. A kocsi egészen a vágányok közé vitt bennünket. Ide egyszerű autó nem jöhet. Csak a posta és a megkülönböztető jelzéssel közlekedők juthatnak be! – meg mi. Egy óra sem volt, amikor elindult a békéscsabai postavonat. Száguldottunk az éjszakában. Szolnokon álltunk meg először. Géppisztolyos rendőrök vették körül a kocsit. Pénzszállító állt a felvételi ajtóhoz. Három sárga-piros konténert raktak fel. Nem voltak nagyok, de, mint ezt később megtudtuk,12 millió forintot tartalmaztak darabonként. De volt a csomagtérben két furnér láda is. Ezen annyi állt: Horváth Ádám hamvai. Kicsit hátborzongató volt. Végül, öt óra tájban Békéscsabán voltunk. Itt a szegedi postaigazgatóság illetékese fogadott bennünket. Egy újabb szolgálati Ladával indultunk a postai Barkas után. Az újkígyósi posta alkalmazottai teljes létszámban a hivatalban vártak bennünket. Ez érdekes volt, mivel szombat volt. Majd kikézbesítették az iskolába a levelünket. Nagy élmény volt.

Március 28-án ismét megrendeztük a Kovács Margit Emlékversenyt, a III.-at. A helyi erők mellett győrvári és körmendi ÚG-sek és IG-sek vettek részt. Persze, ezt is megnyertük. Megrendeztük, a szokásos túrát Nemesmedvesre.

Májusban, ünnepélyes keretek között tettek fogadalmat a próbázott, újoncok, ahol Boros Istvánné tanácselnök köszöntötte a szakaszt.

A vasvári, városi versenyen simán nyertünk és indultunk a megyeire. A megyei versenyt idén Sótonyba tervezték. Készültünk, de valahogy nem akart összeállni a dolog.

Június 4-én elutaztunk Sótonyba. Itt találkozhattunk Noszka Józseffel, az ÚG országos parancsnokával. Ez volt a jó hír. A kevésbé jó hír, hogy a gyenge lövészeti eredmény és a vitatható gránátdobás után /gumigránát /, csak a harmadik helyezést értük el. Nem örültünk.

Első Boba raja lett.                                         

Júliusban / 07.04.-11. / ismét Újkígyósra mentünk. ( Bár a képen, az azóta MDF-fészekké lett szabadkgyósi, Wenckheim - kastély látható.) Ebben a táborban használtuk először a nomádabb körülmények között jobban használható, kevésbé kényes 88 M. tábori sapkát. Ez a nyers vászonból varrt sapka jobb oldalára az úttörőcsapat szám és betű-rövidítését hímezték, a bal oldalán a csapat jelvénye volt kitűzve. Megdöbbentő találkozásunk volt egy helyi ős-kisgazdával, akinek szemében jó pont volt, hogy tudtuk ki ölte meg Szántó Kovács Jánost. Ő a helytörténeti” gyűjteményét mutatta meg/be nekünk. Végül senki sem sérült meg.

Itt sem lettünk hűtlenek a Munkásőrséghez. Látogatást tettünk a gyulai parancsnokságon. Itt a Kun Béla munkásőr - század állomásozott. A parancsnok helyettese, Lovász András fogadott bennünket s meglepődött a gyerekek tudásán. Jártunk – kisebb nehézségek leküzdése után, amit egy lerobbanó UAZ mikrobusz okozott - Szegeden is. Ezután az újkígyósiak jöttek velünk ide, Gersére. Apátistvánfalván újra tábor volt. Itt sem múlhatott el a turnus munkásőr nap nélkül ( június 29-én ). Július 25-én pedig a Vadása – tónál vertük fel sátrainkat. Ez volt, a Vadása-mikro IV.[40] tábor. Itt sem unatkoztunk. Volt kirándulás Zalaegerszegre, és színre került a „Csendesek a hajnalok” vadásai változata is. Aztán, hipp-hopp eltelt a nyár.

 A következő mozgalmi év a szeptember 3-i szombathelyi repülőnappal elkezdődött. Láttunk testközelből MiG-23-at és Mi-24-es csatahelikoptert is. Gyönyörködhettünk az ejtőernyősök ugrásaiban. Ezt követő héten elkezdődtek a kiképzések. Terepfutás, elmélet, fegyverzettechnika, stb.

Szeptember 28-án, Körmenden, a Rába parton zajlott egy munkásőr ÚG-s találkozó. Horváth Vili, a körmendi, városi ÚG parancsnok minden jó kedve elment, amikor meglátott bennünket. „Akár, el se induljunk!!”

A következő nap a Fegyveres Erők Napja volt, ami nálunk nagyobb hangsúlyt kapott, mint más úttörőcsapatoknál. Volt akadályverseny, tanár-diák focimeccs, úttörőavatás.

Októberben ismét a Néma Völgybe indult csapatunk. Itt némi sütés, főzés barkácsolás volt a feladat. Ezután hazajöttünk.

Novemberben megemlékeztünk a KMP[41]megalakulásáról és beneveztünk egy irodalmi vetélkedőre. 26-án ismét Körmenden voltunk. Itt is a KMP megalakulása tiszteletére szerveztek versenyt. Találkozhattunk úttörőcsapatunk két Tiszteletbeli Tagjával, Tóth Dodó Lászlóval és Vízi Lászlóval.

Decemberben a szokásos Mikulás ünnepségen az aktuális Mikulás, egy kicsit nehezen olvasta fel az értékeléseket, így nekem kellett besegíteni.  Még ebben a hónapban, szokatlan pályán kellett helytállnunk. Irodalmi vetélkedőt szervezett a vasvári Műv.Ház. Volt itt filmrészlet felismerése, , részlet előadása  „A kis herceg”-ből, szólás magyarázat, stb. Harmadikak lettünk. Ez volt a „B-612-es” akció.

Így érkezett el az 1989-es esztendő. A felkészülés a Kovács Margit Emlékversenyre kötötte le energiáinkat. Túráztunk a Kéményhez, Körmenden voltunk az Ifjú Gárda lövészetén.

Az év kezdetén, szó szerinti, megrázó élményben volt részünk. Földrengés volt., 4,6-os. Nálunk csak némi dübörgés és egy pár hajszálrepedés volt. A közeli Bérbaltavárt és Csehimindszentet azonban jobban összekuszálta a rengéssorozat. Az itteni károk enyhítéséhez gyűjtöttünk pénzt, majd vittük el a csehimindszenti iskolába. Az ottani úttörőcsapat titkára meleghangú levélben köszönte meg a segítséget.

Március 18-án került megrendezésre a IV. Kovács Margit Emlékverseny. Itt ismét volt lövészet, gránátdobás, EÁP és FKCS, munkásőr elmélet és elsősegélynyújtás. A versenyt, hagyományosan, a gersekaráti „öreg” raj[42] nyerte meg.  A 2.helyen a körmendi, 668. Zrínyi Ilona úttörőcsapat ÚG-sei, 3. helyen a gersekaráti Kossuth Zsuzsa egészségőr alegység, a 4. helyen a Kovács Margit mő. ÚG második raja végzett. 31-én ünnepélyes koszorúzás volt falunk felszabadulásának évfordulóján.

Április 7-én / ez a mi gárdánk első bevetésének 7.évfordulója /, foglalkozásunkat megnézte és végigfotózta a „MUNKÁSŐR” riportere. Volt ott minden, fegyverszerelés, harcászat, alaki. Még délelőtt Vasváron voltunk. UHV –pályát gyakoroltunk .

15-én aztán elutaztunk Vasvárra a városi versenyre. Kulcsár Eszter, Nagy Éva, Boros István és Polgár István volt a csapat. Felkészültünk, nagyon. Amikor aztán a pályához értünk, mindannyian csodálkoztunk. Mi nem ezt vártuk, nem minket vártak. Ugyanis, az UHV-verseny előző délután volt. Ezen a napon, 15-én, a felnőttek számára szervezett ÖHV[43]-verseny kezdődött éppen. Persze, elindultunk. De még, hogy?! Boros Pityu száguldása az akadályokon át vallásos érzelmeket gerjesztett az ellenfelek közt. „Atya isten, mit csinál ez itt??” Na, Nagy Éva sem vallott szégyent. Remek időt futott. Az eredményhirdetés aztán igazolta a sok készülést. Pityu a felnőttek között első, Éva a nők között a második helyet szerezte meg. Erre még nem volt példa!

22-én Körmendre, a határőr laktanyába mentünk. Itt az újonc raj[44] próbázott le egy városi verseny keretében. Volt itt minden: alaki, KRESZ, tájékozódás, határőr állomás, tűzoltó és elsősegélynyújtó feladat is. A kerékpáros, ügyességi állomáson nyújtott teljesítmény az amerikai bombázók jelszavát idézte: „Mindent, ami áll, meg kell mozgatni, mindent, ami mozog, meg kell állítani.”

Elérkezett az 1989-es év városi verseny ideje is  Április 29-én.. Megpróbálkoztunk mindennel. Itt nem szakítottunk a hagyományokkal. A Nagy Éva vezette 1.versenyraj[45] megnyerte a versenyt. Ha jól meggondoljuk, az egy ’84-es verseny kivételével minden ilyen jellegű versenyt megnyertünk, Vasváron. Ez öt esztendő megszakítatlan széria.

Nem sokkal később, május 20-án, a megyei versenyen, a szombathelyi Szabadidő Központban igyekeztünk a tavalyi eredménynél jobbat elérni. Ez sikerült ugyan, de az első Szombathely körzetének raja lett 428 ponttal. A mieink a 2.helyezést érték el , 414 ponttal. Az újonc raj a közlekedési szakág versenyén 5. lett.  A verseny külsőségei eléggé puritánok voltak. Akkorra a politikai széljárás nem kedvezett a nagyszabású ÚG-s versenyeknek sem.

Június 2-án lezajlott az évzáró-évnyitó szakaszgyűlés. A leszerelők szalagot kötöttek a zászlónkra. Itt eléggé elszabadultak az érzelmek.

A nyáron, Újkígyóson, a Vadásánál voltunk táborban és lezajlott a II. Nagy Kör, megyekerülő kerékpártúra is. Újkígyósról eljutottunk Szegedre, Gyulára és a szabadkígyósi kastélyba is.

A nyár végére világossá vált, hogy alapvető változásokra lehet számítani az ősz folyamán, amik sok tekintetben meg fogják változtatni nem csupán az eddigi munkánkat, de az egész ország berendezkedését is. ( Ahogy Déri János, ismert tv-személyiség mondta:

                                                  „Ez az ország tele van Krisztusokkal, akiknek nem jutott kereszt.”

                                                                                                                                                   Önjelölt megváltók hirdették az újnak tűnő igéket. )

előző fejezet

következő fejezet

Vissza a Mondhatsz bármit... oldalra

Vissza a főoldalra