A gersekaráti munkásőr úttörő gárdisták egyenruhája

 

Minden, magára valamit adó szervezet egyenruhával egyénítette magát és jelölte meg tagjait. Így a Magyar Úttörők Szövetsége is, már a kezdetektől rendelkezett egyenruha leírással. Az 1946-os Ifjúság Napján, június 2-án, a felvonuló úttörők kék inget és két piros csíkkal szegett, háromszögletű, fehér nyakkendőt hordtak. Később az ing fehérre, a nyakkendő kékre változott. Ezek után a legkisebbek egy idei barna, a nagyobbak kék a legidősebbek piros szegélyes kék nyakkendőt viseltek. Végül, 1949-ben a legjobbak vörös, selyem nyakkendőt kaptak. Ez elterjed és általánosan is a vörös, háromszögletű nyakkendő vált az úttörők legelterjedtebb jelképévé. A szabályos úttörő egyenruha, fehér, illetve táborban drapp, úttörőingből, a kisdobosoknak kék, az úttörőknek piros, a vezetőknek sárga sípzsinórral, a jobb vállon lévő vállpántra fűzve és a jobb zsebbe téve az úttörősípot. (Korábban más elrendezésben viselték a sípzsinórt és a sípot.) Úttörő öv, amelynek csatján a szövetség jelvénye illetve, kisdobosoknál, a kisdobos jelvény volt látható, az sötétkék nadrág illetve szoknya övbújtatóiba volt húzva. Ehhez járult fehér zokni és ünnepélyes lábbeli. Egy időben, úgy a 60-as évek végéig sötétkék úttörősapka is forgalomban volt, jobb oldalon a szövetség jelvényével.

 

    

                                             Ezek, itt fenn, a Magyar Úttörők Szövetsége jelvényei, az 1946-os megalakulástól.

Ez itt a jelenlegi jelvény.

 

No, de nézzük a saját jelvényeinket és a gersekaráti ÚG által alkalmazott jelkép- és jelzésrendszert.

Egyenruha: Eredetileg létezett egy ünnepi, ami a normál, fehér úttörőing volt, a gallér szegélyen kékkel hímezve, de ez valahogy kikopott. A másik, a gyakorló. Drapp, tábori ing. (Ez az ünnepi úttörőing elosztásban, formájában készült. Kétoldalt két zseb, fedővel. A vállakon vállpánttal. Ennek szerepe csak a sípzsinór hordásban volt. Csak a színe jelezte tábori mivoltát. Gombjai egy árnyalattal sötétebbek voltak, mint az ing anyaga. Rajtuk a szövetég jelvényének pozitív, azaz kidomborodó nyomata.) Rajta a csapatjelvény, a gárdista karjelvény, versenycsíkok, táborjelek, csapatszám, ÚG-s beosztásjelzés.

 

1. Csapatjelvény

 

1987. tavaszán érkezett meg egy budapesti cégtől a megrendelt csapatjelvényeket tartalmazó doboz. Ekkorra fejlődött annyira a technika, hogy olcsón, nagy tömegben lehetett jelvényeket, kitűzőket előállítani. Maga a jelvény 26 mm átmérőjű, fém alapú, a hátoldalán biztosító tűhöz hasonló megoldású tű. Az előlapon,  Mányoki Ádám: Rákóczi Ferenc című festményének színes képe. A kör szegélyén, 5mm széles sávban a felső ívben 1746.sz. II. RÁKÓCZI FERENC ÚTTÖRŐCSAPAT, a kép alatt az alsó íven a  *GERSEKARÁT* felirat olvasható, fehér betűkkel. (a*-ok ötágúak, átmérőjük 0,6 mm)

Ezt a jelvényt megkapta a csapat minden úttörője, kisdobosa, ifivezetője, felnőtt úttörővezetője. Ajándékként a cseretáborokban adták más csapatok úttörőinek, valamint része volt az „ÚTTÖRŐCSAPAT BARÁTJA” kitűntetésnek is.

Előírt hordmódját, a Magyar Úttörők Szövetsége egyenruházati szabályzata szabályozta. A tábori ingen a bal zseb fedőjén hordták. Többen e mellett viselték az iskola jelvényét is. Ennek mérete és kivitele hasonló volt a csapatjelvényhez, de ábrája fehér alapon a Magyar Népköztársaság címere, körülötte, a felső ívben az Általános Iskola, a címer alatti alsó ívben a GERSEKARÁT felirat volt látható. A betűk feketék voltak.

 

 

2. Gárdista karjelvény

 

A kezdetekben a Túrázók által hordott drapp, tábori ing bal karjára varrtak fel egy kézzel hímzett jelvényt. A jelvény, fehér alapon háromágú láng volt. Minden láng hosszában elválasztva piros és sárga színnel kitöltve. Az ábra alsó felének közepén kék színnel az ÚG rövidítés, a láng ábra alatt félkörben, követve az ábra alsó határoló vonalát, ugyanazzal a kék színnel a GERSEKARÁT felirat volt kihímezve.

 A jelvény mérete változó volt. 1985-ben, egy filmnyomó cég elkészítette e karjelvény piros posztóra feldolgozott, nyomott változatát. A nyomott felületet, átlátszó fólia védte.  Ez évtől az újoncok, fogadalomtételükkor ezt kapták és varrták fel a gárdista ing ujjára. Elvileg a bal vállrész alatt 10 centivel, de előfordult, hogy a jobb karra került. Ez lett, a későbbi elnevezéssel, a 85M karjelvény.

  

Előfordult, hogy a versenyeken használt felsőruhára is felvarrták ezt a jelvényt, amit semmiféle szabály nem tiltott.

 

3. Versenycsíkok

 

A városi, megyei illetve országos versenyeken részt vett gárdisták, tábori ingük ujján, 6x1 cm-es színes sáv kihímzésével jelölték versenyen való részvételüket. A városi zöld, a megyei fehér, az országos piros jelzést kapott.

 

4. Táborjelek

 

A tábori ing zsebfedőjére hímeztek a táborokon való részvételt jelző csík-variációkat.

 

 

5. A csapatszám

 

A tábori ing ujjára piros fonallal felhímzett 1746. Alatta a raj római/arab szám jele.

 

6. ÚG-s beosztásjelzés

 

A tábori ing gallérjára felvarrt kék posztó jelzés, mely a munkásőr szakágat jelölte. A rajparancsnokok ezen egy-egy piros csillagot viseltek.

 

7. Sapka-"divat"

 

A sótonyi és az első szombathelyi versenyen, 1982-tavaszán, gárdistáink a legendás, Túrázók sapkáját hordták. 1982 őszétől tűnik fel a 65.M munkásőr gyakorló sapka. Későbbi ellátmányokból került a sapkák közé 82.M mintájú és 70.M mintájú ez utóbbi kimenő sapka.1988-nyarára, tábori sapkát varrattunk. Ez, a 88. M sapka nyers vászonból készült, "ködvágó"-szabású  egyik oldalán a csapat szám és betűjelzése, másik oldalán a csapat jelvénye szerepelt. A táborokban, kényelmesebb, praktikusabb viselet volt, mint a merevített, nagyobb helyet foglaló munkásőr sapka. A táborozások időszakán kívül a fel nem avatott újoncok viselete volt, de csapatszám nélkül. A 82M. munkásőr gyakorló sapka a szakraj 1990-es megszűnéséig része volt az ÚG-sek egyenruhájának.

             

 

 

8. Póló

 

1988-tól fehér színű egyen-pólót készítettünk. Ennek elejére a háromágú láng, benne az ÚG, alatta félkörben a GERSEKARÁT felirat volt fújva, fekete festékkel.

 

9. Gárdista igazolvány

1985-től a gárdisták igazolványt kaptak. Igazi szerepe nem volt, de erősítette az együvé tartozást.

 

 

10. Munkásőr karjel

A legelső, csapatunkban alkalmazott jelzés, mely a munkásőr szakágra utalt, már a sótonyi (1982. április 7.-8.) versenyen, a melegítő felső  ujjára varrt, korábban a 70.M munkásőr kimenő ruhán alkalmazott, kék színnel hímzett textil karjel.

 

11. Tisztelgés

Nem tartozik a kézzel fogható jelképek közé, de a munkásőr-ÚG alegység úttörői nem a megszokott, úttörő tisztelgést, a homlok előtt 45 fokos szögbe emelt, öt, összezárt ujjú kezet alkalmazták, hanem a fegyveres erőknél alkalmazott tiszteletadási módot. Az összezárt ujjú, lefelé fordított tenyérnek, a sapka szegélyéhez történő emelésével teljesítették a tiszteletadást a feljebbvalóknak illetve a csapat zászlójának. Az oszlop második embere, a zászlóvivő volt a kivétel. Ő a zászló rúdjának előredöntésével tisztelgett.

vissza a Mondhatsz bármit oldalra