Gersekarát múltja, jelene és jövője
A községek területe hosszú ideig, a Vasvárig nyúló erdő területe volt. Gersekarát és környéke, dombos - völgyes vidékével biztosította mindazt a feltételt, amely szükséges volt az ősember életéhez: nagy kiterjedésű erdők, a tiszta vizű patak, a sok forrás mind- mind lehetőség volt, a kezdetleges életmódhoz. A távolabbi környéken, a bérbaltavári őslényleletek - a múlt század végén, illetve ennek a századnak a 20-as éveiben - előkerült leletek alapján tanúsítják, hogy itt sem volt ritkaság, a maga korában, a gyapjas orrszarvú és a kardfogú tigris sem.
1961-es kutatások alapján a következőket tudhattuk meg a környék régmúltjáról:” a községtől délre, a Sárvíz déli oldalán emelkedő dombok feltárásából növényi maradványok láttak napvilágot, /Salix-félék (fűzek)/,melyek a rétegek felső-pliocén korára / ami, több mint másfél millió évvel ezelőtt volt,/ utalnak. A domb felső részén lévő feltárások már az Ősrába, alsó-pleisztocén /ez már nincs olyan régen, hisz alig több mint egy millió éve!/ kavicstakarójának rétegét tárják fel.”[4]
Vidékünket sokszor, sokan akarták birtokba venni. Bizonyíthatja az emberek korai jelenlétét a Telekesen, 2006-ban talált, csiszolt kőbalta. A rómaiak jelenlétéről később, kicsit bővebben is szólok. Most nézzük a többi népet. Éltek erre longobardok, osztrogótok, avarok, frankok. 880-ban, Szvatopluk nagymorva seregei harcoltak ezen a vidéken a frankok ellen. Valószínűleg, ekkor jártak erre magyarok is. Ezúttal a nagymorva fejedelem szövetségeseként[5].
A rómaiak nyomait már több helyen is fellelték, így látványos emlék a Gersekarát - Vasvár útvonaltól nem messze húzódó „ római katonák útja ”, vagy „ római sánc ” elnevezésű földsánc, ha az római eredetű. A Vasvár történetét leíró művek többször említik a római eredetet, de igazi megerősítése ezeknek a feltételezéseknek a mai napig nincs. A sánc Vasvár déli részétől húzódik Hegyhátszentpéter határáig. (Újabb elgondolások szerint a sánc, a honfoglalás utáni időkből származik, vagy őseink is használták a gyepűrendszer átkelési pontjaként.) A millecentenárium idején a sánc „Vas-kapu” bejáratát felújították, megközelítési útvonalát hozzáférhetővé tették. Napjainkban egy történelmi tanösvény építése folyik.
„A „Katonák útja” - ként emlegetett út az ország szívéből, Székesfehérvár és Veszprém irányából vezetett a nyugati és a dél-nyugati határok felé... A Vasvártól délnyugati irányba elkanyarodó / másik/ út a Hegyháton át vezetett...”[6]
A két útvonal egyike, Dalmácián át, vezetett a tengerig, a másik, a minket érdeklő pedig, szárazföldi úton, egy más kor más elnevezésével a „Mura-út”-on jutottak el seregeink Észak-Itáliába. Ennek ellenőrzésére épült a Vas-kapu, a sáncon.
Anonymus " Gesta Hungarorum"-a is beszámol környékünknek, a magyarok által történő birtokba vételéről:
"... Visszatérőben Szalók apja, Ösbő, meg Örkény apja, Őse bevették Vasvárt, és elvitték a lakosok fiait."[7]
Ez az esemény, 900 körülre tehető. Ez a terület, őseink letelepedése előtt, a keleti - frankok birodalmának keleti határvidékének számított. Eleink első kalandozó hadjáratukon, „Itáliában verték meg Brentánál I. Berengár csapatait. Innen visszatérőben vették birtokukba a volt római Pannónia, a Dunántúl területét.”[8]
1118-ban Lipót osztrák főherceg seregei törtek az országra. Vasvárig jutottak. A tatárok is eljutottak erre a vidékre. Körmendet nem tudták elfoglalni. A közvetlen környéken lezajlott eseményekről nem maradtak fenn adatok.
Egy 1515-ös határbejárás alapján[9], a „Via Latinorum”, az itáliai, vagy latin út egyes részei Gerse és Karátfölde határában húzódtak. Amennyiben ez volt az a középkori útvonal, amerre, szárazföldi úton el lehetett jutni Itáliába, úgy a XIV. században, a dicső Toldi Miklós katonái is jártak erre, Lajos királyunk itáliai hadjáratába jövet-menet.
A kialakuló vármegyerendszerben, megyénk székhelye, Vasvár szomszédságában nőttek fel községeink.
A mellékelt képen a vasvári káptalan és monostor, leírások alapján készített rajza látható. A káptalanok voltak az okmányok írásának és őrzésének helyei, a „hiteles helyek”. Magáról a monostorról, amelyben gyógyították Béri Balog Ádám, kuruc brigadérost, nagyon kevés ábrázolás maradt fenn.
A monostor élén egy teljes jogú vezető állt. Lakói, ellentétben a kolostorok lakóival, helyhez kötöttek. A török időkben elköltözött – korábbi hiteles hely – a vasvári káptalan is. Ennek működése sok adattöredékkel szolgált községünk történetével kapcsolatban.
[4] Helytörténeti Lexikon, fogalmazvány. Gersekarát 1.p.VaML
[5] A népek nevei és az események adatai Kiss Gábor: Csepreg és környéke a népvándorlás korban című tanulmánya 53.p.
[6] Veszprémy-Kelenik-Hermann-Bencze: "Körmend a középkor hadtörténetében" Körmendi Füzetek, 1992. Körmend 2. p.
[7] Anonymus: Gesta Hungarorum
[8] Weiszhár-Weiszhár: Háborúk lexikona Athenaeum Nyomda, 2004. 299.o.
[9] Vas Népe.: 1987.június 15.sz.12.p. KissGábor-Tóth Endre: A Katonák útja és a vasvári sánc
