Guersatól Gerséig

- A kezdetektől, Mohácsig –

            E község is, mint a környék többi, hasonló települése irtásfalu volt. Azaz, a telepesek az erdőben kiirtottak egy területet, általában forrás, vagy patak mentén és oda építkeztek. A lakók kezdetben veremházakban laktak.

            „A falu határában neolit kori település nyomára találtak, durván megmunkált cserépedények, csiszolt kőeszközök kerültek elő. Ismeretlen korból feltáratlan halomsírokról /tumulusok/ tudunk.[1]”

            Ahogy az ókori rómaiak is számon tartották az Alapító Atyákat, úgy messze tájakon is hallani a „gersei hétördögről”.

 „A falu első lakója, az egyik monda szerint, Ördög Pál volt akinek hét fia volt.

Más, ismert szólás „a gersei hét ördögöt” emlegeti. Állítólag, ők voltak a falu első lakói: Déri, Döme, Domján, Kistubol(y), Dékán, Öregtubol(y), Kaposi, egyet loptak: Kovács Istók, egyet szereztek: Pék Pali. – így szól a legenda. 1938-ban egy verset is gyűjtött erről Soós Gyula. (Karátföld kialakulásáról nem ismert hasonló hagyomány.)

            Szent István korából és a későbbi, Árpád-házi uralkodók idejéből nincs adat községünk létére.  Van azonban jele annak is, hogy, korábban már létezett a község. Egyes adatok szerint IV. Béla által adományozott birtokok között, amelyet vasvári domonkosoknak juttatott, szerepel Gerse is.[2] Miután IV. Béla 1270-ben meghalt, ez az adomány valószínűsíti a község létét.  Gerse, első, okleveles[3] emléke, GUERSA néven, 1272-re tehető. Amikor „Chopon fia, Andronicus Guersa prédiumában való birtokrészét, András öccsének 4 márkáért eladta[4].” Jelenlegi formájában a község nevét Károly Róbert idején, 1314-ben írták le. A „Gerse” szó eredete és jelentése nem tisztázott. Egyes vélekedések szerint első lakóját hívták Gersének. Más vélekedés szerint: „…személynévből, mégpedig, talán a magyar Gergely személynév becéző alakjából keletkezett. Gondolhatunk azonban szláv személynévi előzményekre is; vö. lengyel Golisza, Golysza, valamint szerb-horvát Gliša személynév.[5]”A későbbi birtokos, nemesi előnévként használta. Ez a család, a Pethő-család volt.

A Gersei Pethők

A család ”egyenes őse, Csopon / Chopon / comes[6]”. A Nádasd-nembéli Pethő család, már „készen kapta” neve elé, amelyik – egyes források szerint - 1403 – tól viseli a „Gersei” nevet. Első birtokosa, 1394 – től, I. Pethő János de Gerse volt. Ez a család, másfél évszázad alatt, tekintélyes birtokra tett szert. 140-ben Zsigmond király engedélyt adott a Pethőknek, hogy „valamelyik birtokukon várat építtessenek.[7] 1417-ben már elkészült várról szól a fáma.[8]  Kapitányaik közül, három neve ismert:

1469-ben Németh Miklós

1471-ben Chay Mátyás

1476-ban Lukács mester

1438-ban János Vas vármegye főispánja volt, Pethő László országos főkapitány, bárói rangot kapott 1659-ben.  (Így például: Keszthely legrégibb kőházának neve is Pethő-ház!) A család Gáspár nevű tagja pedig, az 1552-es egri védőseregben, hadnagyként szolgált a török ostrom idején. A környék több Pető- kezdetű településneve is a kiterjedt birtokhálózatra utal. /Petőfa, Petőmihályfa, Petőhenye/ de voltak a családnak birtokai a Balaton-felvidéken csakúgy, mint Horvátország területén. A család férfi ága 1766-ban, a család teljesen 1809-ben halt ki.

Persze, a falu története nem egyezik meg a Pethő - család történetével. A XIV. század elején, az első interregnum[9] idején, ( 1301 – 8 ) és az azt követő időszakban is, eléggé mozgalmas volt az élet. A falu a Károly Róbertet támogató és az ő uralmát ellenző földesurak birtokainak határvidékén feküdt. Így napirenden voltak a harcok. A falu templomát, vagy ahogy akkor nevezték, „szentegyházát”, két év alatt, háromszor gyújtották fel. A Németújváriak, 1309-ben, itt ölték meg a királypárti Nádasdi Andrást, Pethő Lászlót és hurcolták fogságba Aba Lőrincet. Ez az esemény viseli a „gersei hatalmaskodás” elnevezést.

1311-ben a Vasvárt ostromló német csapatok jártak erre.

1339-ben említik név szerint a gersei templomot ekkor Szent László templomként.

1340-ben a Gersei Pethők jobbágyainak házait, felgyújtatja a gumusi várnagy.

Egy 1405-ös feljegyzésből tudjuk, hogy ezt a templomot „Szent István tiszteletére emelt „-ék.

1411-ben egy újabb hatalmaskodás helyszíne volt Gerse. Ezúttal a Gerseek voltak az elkövetők. Az esetet” így írták le:” Gergely fia Horváth Péter, Imre fia Albert Pálfalván lakozó, Erdélyi Antal mester somlói várnagy familiárisa, a vasvári káptalan előtt előadták, hogy ők bizonyos számú lovat külföldre eladni óhajtván, lovaikkal Gersére értek, ahol jóindulattal intették őket, hogy a Gerseiek előtt jelenjenek meg: ettól azonban a nevezettek vonakodván és megharagudván (furore accesi) a Gerseiek embereivel harcba bocsátkoztak és ezek közül többet halálosan megsebesítettek, majd pedig Vasvár városában folytatták a harcot; ahol a nevezettek félelmükben a dominikánus kolostorba zárkóztak be, innen azonban az asilumjogot[10] figyelmen kívül hagyva, Gersei Pető János és Tamás mester őket erővel ki akarták vonszolni, azonban ez sem sikerült, mire a nevezettek a kolostorból kivonulva megegyeztek abban, hogy az egész ügyet választott bíróságra bízzák…”[11]

1441-ben, I. Ulászló és Erzsébet, özvegy királyné hívei között harcok zajlottak, melyben az Ulászló-párti sereg egyik vezére Gersei Pethő László volt.

 Serege átvonult a falun, a feljegyzések szerint, március 15-én vagy 16-án. A sereg, az azóta elpusztult, (valószínűleg Petőmihályfa határában állt) Márványkő várát foglalta vissza.  Maga a vár rövid életű volt, hiszen az 1555-ös összeírásban már nem szerepelt.[12]

(I.Ulászlón kívül csak egy magyar államfő, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke járt községünkben, 1985-ben.)

„1448-ban „Gerse és Mihálfalva jobbágyai a megyei törvényszék ellen támadtak és a megyei hivatalnokokat elkergették. A megye, 26 jobbágyot bűnösnek ítélt és átadta őket az ispánoknak büntetésre. Gersei László és Pető panaszt emeltek, mert a jobbágyságukkal kialakult viszályban a megyei hivatalnokok Gersét és Marmorkw-t elfoglalták és azt csak Hunyadi János parancsára adták vissza.[13]”

Egy Mátyás által kiadott oklevélből tudjuk meg, hogy 1472 nyarán, a gersei plébánost Péternek hívták.[14]

100 esztendővel később a Pethők 8 jobbágya élt Gersén, akiknek 3 lova, 3 ökre és 3 tinója volt.

1490-ben Miksa császár hadai próbálták bevenni Vas vármegye székhelyét. A védősereg azonban megfutamította a 4 zászlónyi sváb sereget. A védők között a környező falvak parasztjait is emlegeti a történetíró, Istvánffy Miklós.

 Kara Haszántól az Urbáriumig

            A török időkben sem volt sokkal békésebb ez a táj, mint előbb. A Magyar Királyság és a Hódoltság határa hol a Zala, hol a Rába volt, azaz a környék hol török, hol magyar ellenőrzés alatt állt. Pár évvel Kanizsa -1600-ban bekövetkezett- eleste előtt, 1579-ben, a megyei nemesség a török veszélyre való tekintettel a vármegye székhelyét Vasvárról, a közeli püspöki városba Szombathelyre tette át. 

Ekkortájt került Gerse a pusztulás szélére. Mindössze egy negyed telek állt gersei nemesek birtokában. 26 ház elhagyatottan állt. 4 jobbágy fizetett 6 kepe adót.

Ezek után nyolc esztendőre elnéptelenedett a falu.

            1630 körül telepíti be Kara Haszán török földesúr /szpáhi/. Neki fizetik a gerseiek a „török adót”, ami 1639-ben: 20 forint, 10 pint /15,1 liter/ vaj, 2 köböl / legkevesebb 62, legtöbb, 125 literes űrmérték/ szárított gyümölcs, 13 forint füstpénz, 3 szekér, 3 köböl liszt, és a basa részére 1 tallér volt.

A korabeli katonai akciók egyik sajátos célja a sarc, váltságdíj szerzése. A környék többi faluját támadták meg ilyen céllal. "...török portyázók – csakúgy, mint a magyarok - elsősorban a katonákra vadásztak. A sarc, váltságdíj fizetésére képes fogoly ugyanis fontos jövedelmi forrása volt a kanizsai törököknek...[15]"

1643. december 23- ának éjjelén például a közeli, Győrvárra ütöttek:

"... az teöreökök katonákat és haidúkat kerestenek, aszokra reá nem akadván egi szolgát megh vagdaltanak, az feleségit el vitték..."

"Az Nagyságod szolgái keözül Telekessen Lőrincz István neveö katonát levágták a teörökök, hasza népét, lovait és valamint az házban találtanak mind el vittek. Keörmendi hajdú volt ez... Mihályfán Bikally Máténak... mindenit el vették hásza népével együtt csak az magokon való ruhába marattak meg. Keörmendi katona volt ez... Becsi Kálmán neöve hajdut levághták egész hasza népét egy giermeken kivü minden marhájával el vittek."[16]

            1653-ban 100 török lovas megtámadta Gersét és Karátföldét, 18-20 rabot vittek el.  Ugyanebben az évben a Körmendi vár megerősítéshez16 palánkkarót és 4 szekér vesszőt kellett szállítaniuk.[17]

             A Kanizsa ostromára érkező császári csapatok és a helyi lakosság között gyakran fordultak elő súrlódások (verekedések, lopások). A gersei legények nem várták ölbe tett kézzel a török portyákat. Volt, aki katonának állt.

A körmendi várban szolgáló lovasok között is sikerült felfedezni egy gersei katona nevét. Ő 1642 után halt meg katonai szolgálat közben. A neve Teörök Paul, s "A körmendi lovas és gyalogos katonaság veszteségei 1642 és 1644 között"[18]című névsorban szerepelt.

A törökök kiűzésére gyülekező császári csapatok tehát, nem bántak kesztyűs kézzel a helyi lakossággal. 1658-ban a lakosság elmenekült a katonák elől, Gerse /ismét/ elhagyott település lett. 1690-ben 6 házban hat jobbágy és két zsellér lakott. Még fizették a „török adót” ami akkor sem volt kevés:

4 és fél forint,

2 köböl liszt,

3 forint robotváltság.

Mindehhez 100 hold[19] szántó és 15 hold rét valamint 100 „kapás” szőlő állt rendelkezésre.

1696-ban új elnevezésen: a „Szent Kereszt” templomaként említik a helyi templomot. A paplak környékén gesztenyés, szilváskert és halastó is volt.

            Hét év múlva, négy földesúr, Festetics Pál, Nádasdi Tamás a Vasvári Domonkosok és Jussa Otto basa uralta Gerse községet és a környező földeket. Ez utóbbi a magas török adón, a „harácson” kívül 10 napi „kocsirobotot” is kivetett a gersei jobbágyokra, Kanizsáig.[20]

A török idők után a kuruc háborúk ideje következett el. A Zalából, észak felé törő császári hadak, a közeli Győrvár mellett ütköztek a magyar hadak ellenállásába. A november 6-án és 7-én zajlott csata, a kurucok győzelmével végződött.

1734-ben a leírások a templomot „romosodó” állapotúnak jelölik.

1758-ből származó leírás megemlítik: „a szentély kőből készült, boltozatos volt, a többi részét azonban fából készítették. Kapuja fölött gúlaszerű kőtorony állt.[21]” Ezévben, Gersén már állt „fából épített iskola”.

            1766-ban a magas adók és a rossz közállapotok miatt a jobbágyok ismét fellázadtak.

 „a falu bíróját, két esküdtet megkötözve, uradalmi hajdúk hurcolták el a németújvári tömlöcbe.”[22]Ha egy esztendőt várnak, a királynő rendelete, az Urbárium, megoldotta volna gondjaik egy részét. A Mária Terézia által kiadott úrbéri rendelet alapján a gersei jobbágyok is kialkudhatták terheik mértékét a mindenkori földesúr számára fizetendő és teljesítendő dolgokról. Egy átlagos jobbágyhely, ami egy fél jobbágyteleknyi terület volt, a következőkkel tartozott:

„marhás robot, két marhával” 26 nap,

„vagy és helyett kézi szolgálat” 52 nap,

a kilencedet készpénzben fizetik, ez 2 forint,

esztendőbeli árenda ˝-ed forint,

fonyás 3 /azaz három fonásnyi kenderszál/

tűzre való fa , fél öl,

„kifőzött vaj” fél „icze”/1 icce= 8dl/

kétévente egy kappan, egy csirke

évente 6 tojás,

Ahogy az 1767. június 29-i Gerse község urbáriumában állt. Kiegészítésként 12 csiga, mogyoróból, gesztenyéből részesedést adtak.

Az Urbáriumtól, 1950.október 1-ig

1786-ban Gerse lakossága már 214 fő volt. „A faluhoz tartozó vendégfogadóban 6, a Görő malomban 9 Szálláshelyen 8 fő lakott.”[23] Eddig az évig tartozott Gerse a körmendi járáshoz.

1799-ben a következőket jegyezték fel Gerséről:

„magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróg Festetits Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vasvárhoz ¾ mérföldnyire,legelője ugyan, és fája elég van; de födgye sovány, és szőlőhegye nem lévén, második Osztálybéli”[24] (A szöveget szó szerint, az akkori helyesírás szerint írtam ki. P.GY.)Ezután, 1849-ig a körmendi kerület hegyháti járásához tartozott közigazgatásilag a falu.

            1809-ben a Vasvárt megszálló, francia katonák pestist hoztak magukkal. A közeli városka lakói közül sokan megbetegedtek és meghaltak.

            Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása nem jelentett visszarendeződést, a jobbágyfelszabadítás ügyében. Így a környék birtokosa, Tolnai Festetits László, birtokából 308 holdnyi területen 22 telek került kialakításra. Ebben benne volt „a lelkész – mester és jegyző járandósága”,  leírták a „fáiászat-ot azaz az erdő hasznának mennyiségét.

Az időközben szétaprózódó földek tagosítását, /egy területre mérését/ tagosztályos perekben,  döntötték el.

1850 és 60 között Gerse a vasvári járáshoz került, majd 1871-ig újra a körmendi kerület hegyháti járásához tartozott.

1904-ben,Vas vármegye főispánja Gersére látogatott. Itt, az ünnepélyes fogadáson Gombás Elek plébános köszöntötte a magas vendéget.

Jellegzetesen a kor állapotaira mutat a Vasvári Hírlap 1906-os, februári száma, ahol egy gersei lakost engedély nélküli, kivándorlás szervezésért állítottak a bíróság elé. 1907-ben került sor a postahivatal felállítására Gersén.

Az első világháború nem kímélte meg a falut. Katonaköteles lakói (87 fő) bevonultak a közös hadseregbe, vagy a Honvédséghez. Közülük 17-en nem tértek vissza, hárman voltak családosok, utánuk 11 hadiárva maradt.

1918. október 28-án, spanyolnátha megbetegedések kezdődtek. Az akkor halálos kór egyik, első áldozata egy orosz hadifogoly volt, 31-én temették el, Gersén.[25]

1919. június 3. ismeretlen körülmények között, lelőtték Hajba Lajos vöröskatonát.[26]

A forradalmak után borzasztó szegénység ideje következett. Az iskolába, a beírt 109 tanulóból alig kéttucatnyian jártak. A többieknek nem volt megfelelő ruhájuk, cipőjük s az iskola épülete is rosszállapotban volt. Az ablakokból több helyen hiányzott az üveg.

1929-ben, megépült az új iskola épület, 33003 pengő és 18 fillér értékben.[27]

1930-ban a Magyar Királyi Posta helyet keresett a telepítendő telefonközpontnak. Melyet végül az akkori postaügynök házába szerelnek fel.

1931-re érte el a községet a gazdasági világválság első szele. Felvetődött a szükségessége a 2. tanítói állás megszűntetésének, mivel a tanulók létszáma 88 főre csökkent sebből gersei csak 72 volt. A többiek: 5 karátföldi, 10 szálláshelyi és 1 petőmihályfai.[28]

1936-ban került sor a községi utak szélesítésére, mely 400 ölnyi területtel növelte meg az útfelületet, egyúttal több helyi rászorulónak adott tartósan munkát.

1934-ben szóba került a Döbörhegyre vezető út megépítése.[29]

1937-ben a magyar királyi belügyminiszter leiratában javasolta Gerse és Karátföl egyesítését[30]. A gersei képviselőtestület ülésén a képviselők nem ellenezték a dolgot, de ragaszkodtak ahhoz, hogy ha új neve lesz a kettős községek, abban szerepeljen a „Gerse” név.[31]

1938-ban a helyi postaügynökséget postahivatallá kívánta fejleszteni. Erre megfelelő épülettel az addigi postaügynök, Herczeg István rendelkezett.

 A két világháború között különféle szervezetek, egyesületek működtek Gersén.

            1925-től működött a Gersei Önkéntes Tűzoltó Egyesület, melynek első parancsnoka Szabó Lajos tanító volt. Az egyesület 20 fővel alakult meg. 1931-ben Járfás István az elnök.

            10 esztendő keresztül működött a Gersei Polgári Lövész Egylet. Elnöke  dr. Mozsolics István, titkára Szabó Ferenc volt. Fennmaradt egy jegyzőkönyv 1935. november23-i alakulásról is.  Ekkor az elnök Kiss István körjegyző, a főtitkár Bodó Károly volt.1940.március 21-én oszlott fel, mert a lövészegyesületek működését átvette a Honvédelmi Minisztérium és korábbi formájában az Egylet nem működhetett tovább.

            1925-től működött a Levente Egyesület. Megalakulásakor, november 30-án 31-en voltak jelen. Az egyesület elnöke: Tőke Károly plébános volt, alelnöke: Alasztics Gyula körjegyző. 1931-ben Heiszler Aladár vezette.

A Levente Mozgalom, 1921 és 1945 között. Célja az ifjúság katonai előképzése. Részvétel a testnevelési foglalkozásokon, minden 12 és 21 év közötti fiú számára kötelező volt. Ehhez szüksége felszerelésekkel és ingatlanokkal kellett rendelkeznie. Ez Gersén 1 Levente otthon volt 50 négyzetméteres alapterülettel, a központi 84-el szemben. Rendelkeztek lőtérrel is, amelyen 4 lőállás volt kialakítva. A lőteret 1931 tavaszán alakították ki.

A leventék jellegzetes viselete a tollal díszített leventesapka volt. Létszámuk, 1941-es adatok alapján: 127 fő, ebből 45 gersei és 82 karátföldi. Jellegzetes viseletük a tollal díszített leventesapka volt.

Országos Egészségvédelmi Liga „Az egészségvédelem intézményes támogatása, valamint a családokat veszélyeztető szociális és erkölcsi ártalmak leküzdésére”[32]alakult. A szervezet 1941. augusztus 17-én alakult meg Gersén. Fővédője: özv. gróf Roszner Ervinné volt, elnöke: Jámbor Ernő. A helyi szervezet működése Gersén kívül Karátföldre, Telekesre és Petőmihályfára is kiterjedt.

            Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet /KALOT/ 1941. november 28-án alakult. Célja:” katolikus, nőtlen fölműves és földmunkás egyének valláserkölcsi nevelése…” Egyházi elnöke: Tőke Károly plébános, világi elnöke pedig: Kiss Károly körjegyző volt.

            Vas megyei Gazdasági Egyesület Gerse Községi fiókegylete, 1930. december 10-én, 54 alapító tag jelenlétében jött létre. Az egylet célja: „Az Egyesület célja általában a hazai, különösen a Vasvármegye őstermeléssel foglalkozó néposztályának szellemi művelődését és anyagi jólétét előmozdítani.”

            Bár bővebb, levéltári források nem támasztják alá, de működött a községben Vöröskereszt Egyesület és vallásos leánykör és a Szívgárda. A község költségvetésében rendszeresen szerepelt a Vöröskereszt Egyesület számára adott évi 1 pengős támogatás. 1941 körül működött a leánykör kultúrháza, a mai Művelődési Ház melletti telken.

Gerséről bevonult katonák vettek részt 1938-ban a Felvidék,  1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásában, majd több gersei eljutott, a 2. magyar hadsereggel a Donhoz.  A gersei temetőben felállított emléken 10 elesett neve szerepel.

            Háború ide, vagy oda, a gersei képviselőtestület munkájának vizsgálatakor hiányosságokat tapasztalt a felügyeleti szerv. Pl.: Nem volt dobolási szabályrendelet. /Sem./ Így megalkották: " 3. A községi dob állandóan a bírónál tartandó, s azt a kisbíró csak a bíró által kiadott dobolnivalók kihirdetésére céljából lehet használni és idejére viheti el..." Dobolási díjak: hivatalos intézkedések ingyenesen, magánjellegű doboltatásért községbeli lakóktól 50 fillér, nem helybeli lakóktól 1P.[33]

1944. május 10-11-én a községben lakó 2 zsidó vallású gerseit Vasvárra vitték az ott kialakított gettóba. Ez a Magyar Király vendéglő és kávéház valamint a mozi körzetében került kialakításra. Innen, június 20-án előbb Szombathelyre, majd onnan, július 4-én Auschwitzba vitték őket. További sorsukról nincs információ, de kikövetkeztethető.[34]

1945. március 31-ig, többször kapott a falu területe belövéseket. A Lakhegyen felállított szovjet sorozatvető ütegek illetve aknavetők tüzeltek ilyenkor. 31-én a 3. Ukrán Front 27. hadserege, 202. lövészhadosztályának csapatai folytatták a visszavonuló német és magyar csapatok üldözését. Előbb kozák, lovas felderítők érkeztek, majd a gyalogság. Déli irányból közelítették meg Gersét. A lakosság elrejtőzött, kimenekült a hegybe. A Mihályfai-hegyben német motorkerékpáros csoport próbálta lassítani az előretörő, szovjet egységeket. A falu számára azonban 31-én jött el a béke.

 A következő időszak első feladata a földosztás volt.

A földosztás idején 596 katasztrális holdat[35] vettek igénybe, melyet 105 jogos igénylő közt osztottak ki.

1947-ben Szilágyi Sándor körjegyző elkészítette a község hároméves tervét. Ebben a következők megvalósítását látta fontosnak:

1. Új iskolaépületre van szükség

2. Gazdatanfolyamokkal a földművesek módszereit, lehetőségeit javítása.

3. Autóbusz járat indításával, melynek tervezett vonala: Körmend- Halastó- Sárfimizdó-Telekes –Gerse – Vasvár, gondolta bekapcsolni a községet a piacozásba, a helyi termékek megfelelő helyekre való eljuttatásába. Ehhez szükséges egy „csekélység: a Sárfimizdót, a Pál-pusztán /Pálmajor/ felé vezető út feljavításával gondolta Telekessel összekapcsolni. Hisz „Lemaradásunk emiatt nemzetgazdasági szempontból is egy olyan kár, amelyet kiszámítani is alig lehet.”[36]

4. A mezőgazdasági termelésre alkalmatlan vagy csak nagy nehézségekkel művelhető területek erdősítése.

Ugyanebben az évben az új, közös általános iskola megtervezésére felkérték Farkas Sándor építészt, akinek járandóságát legfeljebb 1500 forintban jelölték meg.[37]

előző fejezet 

tovább

Vissza a Helytörténeti segédlet oldalra

Vissza a Mozaikképek oldalra

Vissza a főoldalra