Kiss Gábor, a MTA Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténet Osztály osztályvezetője szerint, a neki elküldött fényképek alapján a következő adatokat olvasta ki:
"... vlsz. a 15. sz. első feléből való, és a mise szertartásának énekeit tartalmazó könyv része volt. Pontosabban: a részlet a kódex végén található ún. szekvencionále egy lapja. A kottázása a kornak megfelelő gótikus hangjegyírás egyik fajtája (az ún. metzigót notáció), amelyet ebben az időben széles körben használtak az ország különböző területein, önállósódó városaiban (pl. a Felvidéken). "
Ezek alapján az anyakönyv borítója több, mint 600 esztendős.