csúcsforgalom 1987

A tartalmas nyár után elkezdődött a sütkérezés. Sokan, sok helyről gratuláltak a rajnak. Az országos verseny eredménye kötelezett bennünket. Szeptemberben a vasvári rajnak tartottunk fegyvertechnikai kiképzést. A kiképzések folytak nálunk is. Látogatást tettünk Szombathelyen, a városi parancsnokságon.1987. január 13-án, a napokban leesett nagy mennyiségű hó miatt az Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága riadót rendelt el. Így, ezen a napon, amikor sem a buszok nem tudtak közlekedni, sem a boltokba nem érkezett kenyér, a gárdisták havat takarítottak az utcákon, a középületek környékén sőt az iskola padlásán is. Ezt a munkát a Községi Tanács elnöke és az iskola akkori igazgatója is írásban köszönte meg.

Február 28-án részt vettünk a körmendi téli túrán. Itt az 1. és a 2. helyezést is elhoztuk. Egy újabb serleget is begyűjtöttünk.

Tavasszal, a II. Kovács Margit versenyen vettünk részt, mint szervezők. Április 11-én részt vettünk az IG megyei lövészversenyén. Csapatban nem remekeltünk, de a lány egyéniben Somogyi Marika első, Gombás Kriszti a második helyet ért el. Ugyancsak áprilisban önvédelmi kiképzés volt, megérkeztek a fegyverek, melyek, eddig a Hadtörténeti Múzeumban tárolódtak. A rajunk ismét megnyerte a városi versenyt. Ez jogot adott nekünk, hogy részt vegyünk A megyei parancsnok újabb lidércnyomásán való részvételre. Ez pedig – „egyedülálló, sportos és feltűnő”, idézet, a nagyszerűtől – kerékpáros IG Szemle. Rémálom, hátsó gondolatokkal.

Hogy honnan a bohókás elnevezés? Kedvenc klasszikusom Rejtő Jenő / P. Howard / egyik regényében szerepelt az 1. számú. Legvegyesebb Brigád. No, innen, meg a valóság is alánk játszott. Hiába nyertük meg magasan verve minden mást, a városi versenyt is, magunkban nem tudtunk elindulni a megyei szemlén. Ide ugyanis 25 fős szakaszokkal lehetett benevezni. Mi pedig, ha minden tartalékunkat bevetettük, sem voltunk ennyien. Így muszáj volt a rajt feldúsítani a vasvári területi raj tűzoltó gárdistáival. Nem csak ennyi volt a gond, de be kellett szerezni kerékpárokat is. Ugyanis az idei általános szemlét kerékpártúrával összekötve álmodták meg. Ezek a feltételek eleve kétségessé tették kis önálló rajunk szereplését. De, amint mondani szokás „a problémák azért vannak, hogy leküzdjük őket.” No, probléma volt bőven! Végül, minden bevethető tartalékunkat összeszedve, valamint a vasvári erősítést is bevonva, sikerült kiállítanunk a 25 fős egységet. Ennél vegyesebb társulat még nem versenyzett IG szemlén! Ott voltak a Pécsen országos 2. helyezést elért raj fiai: Kondora Lajos, Horváth Gyula, Baumgartner Attila, Deáki Imre, néhány más, középiskolás korú Szép Zsolt, Mihályfi László, a leszerelő munkásőr ÚG-ből: Kondora László, Nagy István, Dékány László, Baumgartner Zsolt, Tóth Lajos, Mühl Ferenc, Esses Tamás. A szintén leszerelő, egészségőr ÚG –s gárdisták közül: Borsos Katalin, Görcsi Ibolya, Nyári Mária és Osvald Katalin, ehhez jöttek a vasváriak. A szakaszt én vezettem, mint parancsnok.

Már felszerelni sem volt akármilyen mulatság ennyi embert! A társaság kb. harmadának volt saját egyenruhája. A többiek a vasvári Postaforgalmi készleteiből kaptak felszerelést. A legtöbb problémát az IG-s bakancsok okozták. A legvadabb megoldás Nyári Marika 36-os lábára született. 42-es surranóban, vagy inkább „csoszogóban”, amit egyszerűen csak „Mariko-szan-ko”- nak neveztünk egy akkori, Japánban játszódó tv-sorozat[56] után szabadon, tehette meg a távot. (Még szerencse, hogy kerékpártúra volt és nem gyalogolni kellett kilométereket!) Végül együtt volt a csapat!

Június 13-án reggel fél hatra volt az indulás tervezve. Az indulási idő előtt egy perccel futott be Nagy Pista.. Vasváron felszállt az erősítés, így indultunk Szombathelyre.

Kilenckor ünnepélyes megnyitó kezdődött. Az MMIK[57]-tól indultak a versenyző szakaszok. Menetelve, énekelve vonultunk a MSH elé. Volt, akinek tetszett a dolog, volt, akinek nem. Ez utóbbiak közül az egyik elkezdett megjegyzéseket tenni az elvonuló gárdistákra. A mi szakaszunk éppen a „Gábor Áron rézágyúja” második versszakánál tartott ekkor. Ez, normális körülmények közt úgy szólt, hogy:

Nos, itt, ez másként nézett ki, amikor feltűnt a beszóló állampolgár. Az elvonuló szakasz a refrént teljes hangerővel adta elő. Valahogy az ”Anyám…”-ból „Anyád…” lett! Teljes a siker. Az ünnepélyes megnyitó a MSH[58] előtt volt. Ezután a szakaszok visszatértek az MMIK-hoz. Innen indult a verseny.

Végiggurultunk a Söptei úton. Alig értünk ki a város végét jelző táblához, ott volt két állomás. Az egyiken önvédelmi fogásokat kellett bemutatni, a másikon nyomolvasás, határőrizeti teszt volt. Egyik jobban ment, mint a másik! A teszt lett jobb.

Tovább mentünk Acsádra. Ott, a focipályán alakították ki a polgári védelmi állomást. A feladat katonai, vegyi védelmi ruhába, akkori nevén „öfi”-be (összfegyvernemi védőköpeny ) kellett öltözni, szintidő alatt, aztán eljutni a szennyezett terepszakasz sárga zászlóival jelzett terület túlsó végéhez s onnan vissza. Mindezt, időre. Volt, aki kifordítva kapta magára a cuccot, s volt akinek,

(Osvald Katinak) elveszett a „vv harisnyája”. Ez a védőruha, katonai felszerelés darabja volt, millió csattal, patenttel, pánttal. Ráadásul eléggé kényelmetlen volt a rossz kilátású katonai gázálarc is.

Később egy baleset helyszínén kellett ellátni a sebesülteket. A szakasz egyik raja pedig rendőri tesztet oldott meg. Az elsősegélynyújtás egész jól sikerült.

Továbbhaladva, északról közelítettük meg Sárvárt. Itt, a vasútállomás melletti ”Textiles” pályán tűzoltó autók vártak ránk. Az egyik raj, Deáki Imi vezetésével tesztkérdésekre válaszolt, Kondora Lali raja 20 méteres tömlőket szerelt vissza a tűzoltó autók szerelékes szekrényébe és Horváth Gyuszi raja próbálta üzembe helyezni a 800-as kismotor-fecskendőt. Ezt az állomást nem a sikerek jellemezték.

Sárvártól már csak egy ugrás volt Sótony, a Munkásőrség vasi bázisa. Beérkezve ide, lövészet volt kispuskával. Volt, aki megpróbálta letörni a fegyver csövét, abban a hitben, hogy ez légpuska, amit így kell tölteni. Összességében hoztuk az átlagot. Ezután már csak a szállás elfoglalása volt hátra. Zuhanyzás, szükség szerint, hajmosás, és pihenés. Itt kaptuk kézhez a „GÁRDISTA” első számát. (A lapról bővebben itt!) Este a hangulatot csak fokozta a tábortűz, a mellette szóló gitár és ezek után a disco. Kinek-kinek a neki való élmények jutottak. Később, a takarodó után volt egy összezörrenésünk a sárvári IG parancsnokkal, aki elfelejtette, mi a dolga. Végül elhangzott néhány életveszélyes fenyegetés és enyhébb becsületsértés, de a háború nem tört ki.

Másnap reggel indultunk tovább. Még a bázis területén, a munkásőr állomáson az egyik raj E.Á.P.-ot állított fel, a másik terepkutatásban jeleskedett, a harmadik elméleti kérdéseket oldott meg. Elhagyva a bázist, kiértünk a Sopron-Balaton útvonalra. Itt őrületes forgalomba csöppentünk. Csak fölülről nem jöttek autók, kamionok! Valahol, Gérce magasságában, az erdőbe kellett befordulnunk. Itt honvédségi híreszközökkel birkóztunk. A TB-2-es tábori telefont sikeresen pofozták életre, az R-107-es rádióval azonban nem boldogult a kijelölt raj. Minket aztán nem hallgatott le a NATO rá.f[59].

Ezután, Hosszúperesztegnél, kiértünk a 8-as útra és kereszteztük is, majd tovább a Szajki- tavakhoz. Mielőtt odaértünk volna, még Hosszúperesztegen gránátdobást kellett végrehajtanunk. Itt, nem a megszokott 42.M gránátokkal kellett dobnunk, hanem a jó 15 dekával nehezebb F-1 védő gránátokkal. Így elég kevés találatunk volt.

Most már a célegyenesben voltunk. Megmászva a következő dombot, eljutottunk a festői szépségű Szajki- tavak központjához. Itt várnunk kellett egy keveset. A feladat vízi átkelés volt. A társulat három csónakon indult egy távoli bója megkerülésére. Attila csónakja azonban valószínűleg Normandiában akart kikötni. Csak 43 évet és fél hónapot késtek volna a partraszállással. Végül, mindenki partot ért.

Ezután, már csak az eredményekre kellett várnunk. Két órába is beletelt, mire összegezték az eredményeket. Aztán felsorakoztunk, eredményhirdetéshez. A 2.számú Legvegyesebb Brigád az előkelő 4.helyet érte el. Ez, figyelembe véve a szakasz erősen vegyes összetételét, nagyon jó eredmény volt.

E nyár második nagy eseménye, június 21.- 29.között, az apátistvánfalvi úttörő, vezetőképző tábor volt. Nem a résztvevők száma, hanem a tény, hogy ifivezetői feladatot IG-sek végeztek el, jelentős dolog volt s akkor teljességgel szokatlan. / Azóta is az! / Somogyi Marika, Osvald Kati és Nyári Marika végezték el ezt a munkát. Mi is volt ez a munka? Foglalkozások, versenyek, túrák, sportfoglalkozások levezetése. A táborozó gyerekek segítője, tanácsadója, idősebb testvére lenni, ha kell biztatni, kezét fogni, ápolni stb. Nos, ezt a munkát általában gimnáziumokban tanuló, az úttörő munkát ismerő fiatalok végezték. Ritka kivétel volt, ha valamelyik szakmunkásképző tanulói közül kerültek ki ifik. Ráadásul, mindez Apátistvánfalván. Apátistvánfalva, a ’70-es,’80-as évek úttörői, úttörővezetői és ifii számára fogalom volt, Vas megyében. Ez a vend kisközség Szentgotthárdtól 7 km-re, délnyugatra terült el. A falutól délre, egy völgy túlsó oldalán, már messziről látható volt a tábor ebédlőjének rózsaszín tömbje. A tábor másik épülete, ettől fölfelé, sűrű fenyőerdő egy tisztásán állt. Maguk, az épületek nem voltak szépek, de a fekvésük, és a hozzájuk kötődő élmény-halmaz sokszínű és gyönyörű emlékeket őriz mind a mai napig. Aki itt megállta a helyét, mehetett bárhová táborozni, itt megedződött. Mindent magunknak kellett megoldani, nem volt mód külső segítség hívására. A határ közelsége miatt a napi közlekedés is nehézkes volt a nem helybeliek számára. / A tábor épületeit 2000 körül teljesen átépítették. A hajdan kocka alakú ebédlőre új szintet húztak s az egész ***-os szálló lett. Arra, hogy itt csaknem negyven esztendőn keresztül kb. 24 ezer úttörő táborozott, semmi nem emlékeztet. Pedig, legalább egy emléktáblát megérdemelne a dolog. /

Itt történtek azok az események, amelyek a gersekaráti Ifjú Gárda alegység történetének egyetlen, akcióban szerzett „Kiváló Ifjú Gárdista” kitüntetéséhez vezettek.

Tehát, 1987 nyara. Apátistvánfalva. Egy tábori olimpia zajlott. Túl voltunk a rönkemelésen, dobáson, az időre történő rönkszeletelésen és a végéhez közeledett a futás is. Ekkor, a csipkereki Nagy Marika rosszul lett. Támolygott, aztán a szívét fájdította, aztán rosszul lett. A tábor egyetlen telefonja nem működött, a szemközti határőrs minden járműve kinn volt a terepen. Így Nyári Marikával beültettük a kislányt a Trabantba és elindultunk Szentgotthárdra. A kislány elmondása alapján, otthon ilyenkor nem engedik elaludni, nekünk is ez volt a feladatunk. Marika beszél a kis beteghez, mesélt neki, bátorította, megitatta, nyugtatgatta. Szentgotthárdra érve, nem találtuk benn az ügyeletes orvost. Éppen kinn volt egy betegnél. A kislány egyre karikásabb szemekkel nézett a világra. Az asszisztensnő végül mentőt hívott. Ez oda is ért. Az akkori mentő, lengyel gyártmányú Nysa mentőautók voltak. Régi, leharcolt kocsik. No, egy ilyen jött Marikáért. Gyors vizsgálat után a kislányt betolták a mentőbe. Kirakták a piros zászló, bekapcsolták a kék villogót és a szirénát s indultunk. Tudni kell, hogy ezek a Nysa-k, ha jó napjuk volt, sima úton, akár 50 km/h sebességre is képesek voltak. Ami, figyelembe véve, hogy közúton, 80 km/h volt a megengedett sebesség. No, ehhez képest nem volt túl nagy a rohanás. Pedig nem ártott volna. Végül is a csipkereki kislány a kórházba került. Később meglátogattuk otthon. Szerető szülei nem vitték el a szakrendelésre, kivizsgálásra.

A nyár elmúlt. Egyre több jel mutatott affelé, hogy valami változik. El is kezdődött a változás. Részt vettünk a szokásos őszi rendezvényeken. /Fegyveres Erők Napja /, koszorúzás november 7-én. Az Ifjú Gárda lövészversenyén[60], / nov.4-én / amit aztán meg is nyertünk. Az egyre töredékesebbé váló adatok szerint 88. március 30-án ismét koszorúzás volt - az azóta lerombolt – felszabadulási emlékműnél. Az ezt megelőző héten lezajlott, az immár hagyományos – Kovács Margit Emlékverseny, ahol gárdistáink szervezőként tevékenykedtek. Folyt a felkészülés a munkásőr szakági versenyekre. A városit ismét megnyertük volna, ha van, de mivel Vasvár körzetében a mi alegységünk volt az egyetlen így „harc nélkül” bekerültünk. A raj[61]parancsnoka Deáki Imi volt. A gyengén szervezett szemlén szinte minden raj eltévedt. A mieink sem tudták hozni a várt eredményt. Csak a második helyezést értük el, a vépi raj mögött. Ennek a rajnak a felkészítője a zsűriben vigyorgott egész verseny alatt. Hát nem édes?

Egy nappal később, 9-én közlekedési szolgálatot láttunk el, Buda Gábor, Kondora László és én. Egy Vasvárra érkező kerékpáros tömeg biztonságos befutását kellett biztosítanunk.

A nyáron, július 11-én Újkígyósra ment néhány IG-s, a táborozók kíséretében. Majd nálunk fogadtuk az alföldi gyerekeket.

[56] A „Shogun” című filmsorozatról van szó.

[57] Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ

[58] Művelődési és Sportház

[59] rá.f. rádió-felderítő, azaz lehallgató és bemérő szolgálat

[60] A raj: Pintér György, Somogyi Mária, Esses Tamás, Horváth Gyula, Kondora Lajos,

[61] A raj: Deáki Imre rpk., Baumgartner Attila, Baumgartner Zsolt, Buda Gábor, Esses Tamás, Horváth Gyula, Kondora Lajos, Kondora László, Szép Zsolt,